École Française (fr. 'francia iskola'): francia lelkiségi irányzat a 17. században. - Tágabb értelemben az ~ a 17. sz. francia lelkiség aranykora, mely a lelkiség régi szerzetesrendekhez kötődő nagy iskolái mellett az új áramlatokat is magában foglalta. Szűkebb értelemben az a lelkiség, amelynek fő képviselői →Bérulle (a →Francia Oratórium alapítója), Charles de Condren (1629: az oratórium ált. főn-e), Jean-Jaques Olier (1642: alapította a Saint-Sulpice Szem-ot) és Eudes Szt János. - Jellemző vonásai az Isten- és Krisztus-központúság, a Máriás lelkület és a papi életszentségre való törekvés. - Az ~ kifejezést először 1912: a szulpiciánus G. Letourneau használta a szulpiciánus, oratoriánus, eudista és lazarista szemináriumok lelkisége jelölésére. Henri Bremond tette közkinccsé 1921: azzal, hogy Histoire littéraire du sentiment religieux c. műve 3. köt-ét az ~nek szentelte. **

Schütz 1993:58.